Az Antant egy katonai és politikai szövetség volt, amely az első világháború előtt és alatt alakult ki. Az Antant hatalmai Franciaország, az Egyesült Királyság és Oroszország voltak, de később más országok is csatlakoztak hozzájuk, például Olaszország és az Egyesült Államok.
Az Antant szó a „hármas szövetség” vagy „hármas megállapodás” (Entente Cordiale) francia kifejezésből ered.
Az Antant szövetség eredetileg az 1904-ben létrejött francia-brit egyezmény volt.
Az Antant hatalmak célja az volt, hogy ellensúlyozzák a központi hatalmak növekvő befolyását.
A központi hatalmak a Német Birodalom, az Osztrák–Magyar Monarchia, és az Olasz Királyság voltak.
Az Antant létrejötte részben a hatalmi egyensúly fenntartására irányuló politikai manőverezés eredménye volt.
Franciaország és Oroszország már 1894-ben kötöttek egy védelmi megállapodást.
Az Egyesült Királyságot főként a német haditengerészet növekvő ereje aggasztotta.
Az 1907-es angol-orosz egyezmény az Antant harmadik pillérét jelentette.
Az Antantot nem egy konkrét formális szerződés hozta létre, hanem több különálló egyezmény.
Az Antant hatalmak különösen fontosnak tartották a német és az osztrák–magyar befolyás korlátozását Európában.
Az első világháború kitörése után az Antant és a központi hatalmak álltak szemben egymással.
Az Antant elsődleges katonai célja Németország és szövetségeseinek legyőzése volt.
Az Antant országai szoros gazdasági és katonai együttműködést alakítottak ki a háború alatt.
Az Antant hatalmak igyekeztek megakadályozni Németország hegemóniáját Európában.
Az Antant Franciaország számára különösen fontos volt, mert revansot akart venni az 1871-es francia-porosz háborúban elszenvedett vereségért.
Oroszország számára az Antant az Osztrák–Magyar Monarchia balkáni befolyásának ellensúlyozását jelentette.
Az Egyesült Királyság számára a német haditengerészet növekvő fenyegetését jelentette.
A németek gyors terjeszkedése és a katonai szövetségek destabilizálása központi kérdés volt.
Az Antant szövetsége által biztosítani kívánt hatalmi egyensúly végül háborúhoz vezetett.
A háború kezdetén az Antant országai katonailag és gazdaságilag is felkészületlenek voltak.
Az első világháború elején az Antant országok számos kudarcot szenvedtek el a központi hatalmaktól.
Az Antant ereje fokozatosan növekedett, ahogy újabb országok csatlakoztak hozzájuk.
Olaszország 1915-ben csatlakozott az Antanthoz az Osztrák–Magyar Monarchia ellen.
Az Egyesült Államok 1917-ben lépett be a háborúba az Antant oldalán.
Az Antant országai közötti együttműködés nem mindig volt zökkenőmentes.
Franciaország és az Egyesült Királyság közötti nézeteltérések gyakran bonyolították a katonai stratégiákat.
Oroszország kilépése 1917-ben jelentős csapást mért az Antantra.
Oroszországot a belső forradalmi helyzet és a bolsevik hatalomátvétel távolította el a háborúból.
Az Antant végül az Egyesült Államok támogatásával tudott felülkerekedni.
Az Antant hatalmak a háború végén Németország feltétel nélküli megadását követelték.
Az 1918-as fegyverszünet véget vetett az első világháborúnak, és az Antant győzelmet aratott.
A háború után az Antant hatalmak a versailles-i békeszerződéssel rögzítették a feltételeket.
A versailles-i békeszerződés szigorú feltételeket szabott Németországnak.
A békeszerződés számos területet és kolóniát vett el Németországtól.
Az Antant hatalmak közötti koalíció a háború után is folytatódott, de gyengült.
Az Antant hatalmak eltérő érdekei miatt a békekonferencia feszültségekkel volt terhelt.
Az Egyesült Államok visszavonult az európai politikától a háború után.
Olaszország csalódott volt, mert nem kapta meg azokat a területeket, amelyeket ígértek neki.
Az Antant hatalmak közötti kapcsolatok a két világháború között folyamatosan romlottak.
A gazdasági problémák és a világgazdasági válság súlyosbították a feszültségeket.
Az Antant hatalmak nem tudtak hatékonyan fellépni az 1930-as években Németország újabb terjeszkedése ellen.
Franciaország és az Egyesült Királyság kezdetben nem akartak nyíltan szembeszállni Hitlerrel.
Az Antant hatalmak a második világháború idején már nem léteztek formálisan.
A második világháborúban az egykori Antant országok új szövetségesekkel harcoltak.
Franciaország 1940-es gyors veresége aláásta az Antant örökségét.
Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok vezetésével alakult ki az új szövetség.
Az Antant győzelme az első világháborúban hosszú távú következményekkel járt.
Az Osztrák–Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom felbomlott a háború után.
Az Antant hatalmak jelentős területi változásokat értek el Közép- és Kelet-Európában.
A német birodalom szétesése új nemzetállamokat hozott létre Európában.
A versailles-i békeszerződés egyensúlyhiányt teremtett a térségben.
Az Antant hatalmak sikeresen biztosították Németország meggyengítését.
Az Antant célja a német militarizmus visszaszorítása volt.
A háború utáni békerendszer azonban nem volt hosszú távon fenntartható.
Az Antant hatalmak közötti békekonferencia feszültségekkel volt teli.
Az első világháború következményei hozzájárultak a második világháború kitöréséhez.
Az Antant hatalmak nem tudták megakadályozni a fasizmus és a nácizmus felemelkedését.
A békerendszer, amit az Antant hatalmak létrehoztak, nem biztosította a hosszú távú békét.
A versailles-i szerződés feltételei Németország számára megalázóak voltak.
Németország gazdasági és politikai instabilitása hozzájárult a nácizmus felemelkedéséhez.
A központi hatalmak veresége után az Antant dominálta Európát.
Az Antant hatalmak igyekeztek a gyarmati területeik megtartására is.
A Brit Birodalom globális befolyása tovább nőtt a háború után.
Franciaország új területeket szerzett a Közel-Keleten.
Az Antant győzelme azonban csak rövid távú stabilitást hozott.
Az Antant nem tudta megakadályozni az európai gazdasági válságokat.
Az Antant hatalmak közötti gazdasági kapcsolatok gyengültek a háború után.
Az Antant hatalmak nem tudtak hatékonyan fellépni az 1930-as évek totalitárius rendszerei ellen.
A német újrafegyverkezés 1935-ben jelentős fenyegetést jelentett az Antant országaira.
Az Antant politikai és katonai koordinációja az 1920-as évekre megszűnt.
Az Antant hatalmak közötti szövetség az első világháború lezárásával meggyengült.
A gazdasági válság és az új geopolitikai kihívások destabilizálták a régiót.
A Népszövetség, amelyet az Antant támogatott, nem bizonyult hatékonynak.
Az Antant szövetségei közötti megosztottság hozzájárult a második világháború előtti politikai káoszhoz.
A békeszerződések következményei hosszú távon instabilitást eredményeztek Európában.
Az Antant hatalmak nem tudták megakadályozni a német revansizmust.
A francia és brit diplomácia gyakran eltérő stratégiákat követett a háború után.
A francia politika elsősorban Németország meggyengítésére törekedett.
Az Egyesült Királyság inkább a stabilitás megteremtését akarta Európában.
Az Antant hatalmak közötti egyet nem értés hozzájárult a békerendszer kudarcához.
A háború után létrejött gazdasági és politikai szövetségek gyengének bizonyultak.
Az Antant szövetségi rendszere az első világháború után szétesett.
A német újrafegyverkezés és terjeszkedés az 1930-as években új konfliktusokhoz vezetett.
Az Antant diplomáciája nem tudta megakadályozni a második világháború kitörését.
Az Antant szövetsége megszűnt a második világháború kezdetére.
A háború alatt új szövetségek jöttek létre a tengelyhatalmak ellen.
Az Antant öröksége azonban továbbra is meghatározta Európa politikai térképét.
Az Antant országai jelentős szerepet játszottak a háború utáni rendezésben.
Az Antant hatalmak dominálták a versailles-i béketárgyalásokat.
A békerendszer alapjai azonban gyengék voltak, és nem biztosították a tartós békét.
Az Antant hatalmak gazdasági és katonai hatalma meghatározta Európa jövőjét.
Az első világháború vége új geopolitikai korszakot nyitott meg.
Az Antant szövetség összeomlása hozzájárult a nemzetközi rendszer destabilizációjához.
Az Antant hatalmak kudarca a fasizmus és a nácizmus terjedésével végződött.
Az Antant öröksége azonban a modern diplomácia alapelveiben is megmaradt.
A szövetségi rendszerek szerepe a nemzetközi politikában az Antant példája alapján értékelhető.
Az Antant hatalmak tapasztalatai meghatározták a második világháború utáni szövetségek kialakulását.
Az Antant öröksége része volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapításának.
Az első világháború során létrejött szövetségek öröksége tovább él a mai nemzetközi kapcsolatokban.
Az Antant hatalmak története megmutatja a nagyhatalmi politika bonyolultságát és veszélyeit.