A Molotov–Ribbentrop paktum, hivatalos nevén a német–szovjet megnemtámadási egyezmény, 1939. augusztus 23-án kötött titkos megállapodás volt a náci Németország és a Szovjetunió között. A paktumot a két ország külügyminisztere, Joachim von Ribbentrop és Vjacseszlav Molotov írta alá Moszkvában. A megállapodás lényege, hogy a két ország kölcsönösen megígérte, hogy nem támadják meg egymást.
Az egyezményhez tartozott egy titkos záradék is, amelyben a két fél megegyezett Kelet-Európa érdekszférák szerinti felosztásáról. Ebben Lengyelországot és más kelet-európai országokat osztották fel Németország és a Szovjetunió között. A paktum közvetlen következményeként 1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, ami a második világháború kitöréséhez vezetett. Szeptember 17-én a Szovjetunió is bevonult Lengyelország keleti részeibe, a titkos megállapodás értelmében.
A paktum jelentősége abban rejlik, hogy lehetővé tette Hitler számára, hogy nyugatra összpontosítson, miközben elkerülte a keleti front kialakulását, míg Sztálin időt nyert, hogy felkészüljön a jövőbeni konfliktusokra. Az egyezmény 1941 júniusáig maradt érvényben, amikor Hitler megszegte azt a Szovjetunió elleni invázióval (Barbarossa-hadművelet).